Hagyomány, művészet

Andalúzia jellegzetes hagyományai

Andalúzia sok olyan tradíciónak a hazája, amelyek külön említésre méltó. A következő cikkek ezen sajátosságokat mutatják be legyenek azok a természettel, építészettel, étellel-itallal vagy pusztán szokásokkal, hagyományokkal kapcsolatosak.

Flamenco

Andalúzia történelmének szinte minden cseppjét magába szívta ez a tánc. Ezen a tájon alakult ki ez a gyönyörű és végtelenül nehéz tánc. Az andalúz cigányok között terjedt el, és így hódította meg a világot. A mórok, cigányok, berberek, zsidók és spanyolok lakta Andalúziában a központi hatalom erőszakos katolicizmusa, inkvizíciója váltotta ki a cigányokból ezt az érzelemdús táncot. Ezért is olyan nehéz flamencot táncolni, hiszen a táncnak erős érzelmeket kell kifejeznie. Szerelmet, gyászt, bánatot és elnyomást öntenek tánclépésekbe, mozdulatokba. A flamenco szó spanyolul flamingót jelent. Ezt a jellegzetes kéztartásról kaphatta, illetve a kecses mozgásról. A dinamikus tánc eredetileg tapssal kísért ének volt, de mára a tapsot felváltotta és kiegészítette az elmaradhatatlan kasztanyetta, az énekhangot pedig kiegészíti a tánc és a gitár.

Bikaviadal

Spanyolul corrida. A vehemens andalúz életérzés nem lenne teljes a bikaviadalok nélkül. A görög és római korban is létező mulatság a mórok közvetítésével keveredett Spanyolországba. IV. Károly spanyol király megtiltotta a bikaviadalok rendezését, mert túl véresnek és barbárnak tartotta. Csak a napóleoni időkben éledhetett újjá ez a szórakozás. Nem véletlen, hogy Andalúziával kapcsolatban merül fel a bikaviadal, hiszen a sevillai Plaza de Toros aréna az ország legnagyobbja. 20 ezer ember élvezheti és izgulhatja végig a torreádorok véres előadásait. Az úgynevezett "nemzeti sport"-nak azért is van akkora sikere, mert a bikaviadalok immár társadalmi eseményekké váltak. Sokan járnak ide megbeszélni ügyes-bajos dolgaikat, sőt üzletek is köttetnek az aréna soraiban. Az évente 1000 bika és 3000 ló életét követelő attrakcióra jegyet szerezni nem könnyű feladat.

Semana santa

Andalúziában nem feledkezhetünk meg a katolikus hagyományokról, amelyek minden mediterrán nép esetében mélyen gyökereznek. A Semana santa, azaz Szent Hét, vagy idehaza Nagyhét a húsvét előtti héten veszi kezdetét, vasárnap. Ekkor körmenetek indulnak el a tartomány templomaiból, és hordozható állványzaton trónokat hordoznak körbe a városokban és falvakban. Ezeken Jézus vagy Mária ül. A gazdagon feldíszített trónusokat fehér leplekbe öltözött vezeklők, ahogy ott nevezik penitentes követik. Ezeket a lepleket még az inkvizíció idejéből kölcsönözték. A penitenteseket követik a fekete ruhába öltözött, gyertyákat vivő nők, akiket servidoras-nak hívnak. A menet előtt katonai zenekar adja a ritmust. Az emberek gyakran könnybe lábadt szemekkel, keresztet vetve nézik végig, ahogy elhalad előttük a körmenet. Az sem ritka, hogy meg akarják érinteni a szobrokat.

Feria

A feria egy nagyon fontos társadalmi esemény, az andalúz kultúra szerves része. Hagyományosan minden andalúz városban és faluban megrendezik a néhány napos, vagy akár egy héten át tartó mulatságot az év legmelegebb hónapjaiban. Baráti társaságok, családok, vállalatok, intézmények, és egyházközösségek saját pavilont és virágokkal, lampionokkal díszített színpadot építenek. Ebben a nagy kavalkádban a flamencóé, sevillanaé, a tradicionális öltözékeké, a gitárszóé és éneké a főszerep. Természetesen nem maradhatnak el a tipikus, régióra jellemző ételek és italok sem a hajnalig tartó mulatozók éhségének és szomjúságának csillapítására. A legnagyobb és leghíresebb az áprilisban megrendezett sevillai Feria.

Andalúzia művészete

Mecsetek és mórok

A mórok, arabok nagyon nagy hatással voltak az egész ország nyelvére, kultúrájára, építészetére, hagyományaira.A mai spanyol nyelv is többezer arab eredetű szót használ.(azucer=cukor stb.) Nem csoda, ha éppen Andalúziában érték el a legnagyobb hatást, hiszen ez a terület volt a leghosszabb ideig mór (mór= arab, berber,s más afrikai népek gyüjtőneve) kézen. Ma is élnek kis számban arabok a tartományban, de főleg arab fürdők, mecsetek és a kalifák, emírek palotái idézik a történelmi kort.
A mórok a sivatag népe, így a vizet szentként, minden élet alapjaként tisztelték. Mindemellett a Korán előírja az igaz hitűeknek a testi tisztaságot. Andalúziában ekkor tucatjával épültek az arab fürdők. Kiterjedt csővezeték hálózatokon keresztül folyt a meleg és a hideg víz a medencékbe. A közfürdőkben az egyik nap a férfiaké volt, míg a következő a nőké. A fürdőknek azonban nemcsak a megtisztulást kellett szolgálniuk, hanem érzéki elégedettséget is ki kellett váltaniuk a fürdőzőkből. Ezért igyekeztek díszes csempékkel borítani a fürdőket, és a vizet is általában kőszobrok köpték.

A mórok minden városban megépítették vallásuk jellegzetesen szent helyeit, a mecseteket. A karcsú minaretek erdejében megbúvó mecsetek akkoriban a város szívének számítottak. Azonban a reconquista után a katolikus uralkodók majdnem minden mecsetet leromboltak, vagy keresztény templommá átépítettek. A paloták mellett így ma csak a mesteri mecsetet lehet látni.
Ez utóbbiakra találhatunk igazán lenyűgöző példát Córdobában a Mezquitát, a világ egyik legnagyobb mecsetjét. Egyik leghíresebb mór műemlék Granadában, az AlhambraAz Alhambra a város fölött fekvő erődítmény, melynek belseje csodálatos mór palotát rejt'. A Sierra Nevada északi lejtőire is nagyszerű kilátással bíró palotát évente 2 millió! turista keresi fel.

Azulejo

Aki ellátogat Andalúziába, hogy úton, útfélen találkozik az azulejokkal. A házak, paloták és szinte minden épület belsejét ugyanis színes csempék, azaz azulejok borítják. Külön művészeti ággá fejlődött a 13. század végén az arabok közvetítésével bekerült csempék gyártása. Használatukat nem a divat szeszélyei indokolták, hanem az a tény, hogy a csempe enyhíti a nyári hőséget. A színes, művészien kidolgozott csempék agyagból készültek. A mesterek először megfestették a táblákat, majd cinkkel, mangánnal, rézzel, vassal és kobalttal díszítették a csempéket. Ezután berakták őket egy kemencébe, és 24 órán keresztül 900 fokon égették. Végül 24 órán keresztül hűlni hagyták. Így váltak maradandóvá.

Zsidó élet

Élt Andalúzia területén valamikor egy nép, amelynek nyomait ma már csak elvétve találjuk meg. Pedig a zsidók szerves részei voltak annak, hogy a tartomány kultúrája ilyen színessé vált. Az első zsidók a római korban telepedtek meg Hispánia déli részén. A nagy kolóniák szefárdoknak nevezték magukat, hiszen héberül Spanyolországot Szefaradnak nevezik. Saját nyelvük is kialakult, a ladin amely a spanyol és a héber nyelv sajátos elegye volt, illetve az mind a mai napig. A kegyelmet nem ismerő spanyol inkvizíció ugyanis nemcsak az arabokat sújtotta, hanem minden olyan embert, akik nem tértek át a katolikus vallásra. Ebben a korban szinte minden zsidó elmenekült az országból, de nyelvüket megtartották, és mind a mai napig beszélik is Észak-Afrikában vagy Kis-Ázsiában. A Gibraltári-szoros miatt a kereskedelem az ő kezükben összpontosult, és kezdetben nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy Andalúzia gazdasága javuljon. Egyébként zárkózott kultúrájuk itt, az évezredek alatt lassan keveredett, és hatott mások hagyományaira.

Vissza az oldal tetejére